Facebook twitter vkontakte lastfm myspace youtube livejournal vimeo iTunes amazon-2

News

www.passzio.hu [HU] 8/10

03/12/2012
A létezéséről sem tudtam korábban az ukrán bandának, nem hogy a zenéjüket ismertem volna, de ilyen csábos borító láttán ki ne adna egy esélyt a lemeznek? Hehe. Természetesen annál nagyobb volt a döbbenetem, amikor némi nyomozást követően kiderült, hogy már tizenöt éve reszelik a húrokat, vicces címre keresztelt aktuális kiadványuk pedig immár ötödik a sorban. A legújabb zenekari fotók láttán ugyan meg mertem volna esküdni, hogy valamiféle szimfo-blackről lesz szó... de nem, elektronikus-indusztriális hatásokkal spécizett digitális metal, északi tradíciók szerint...

Ugyan korábbi cikkünk nem volt túl hízelgő a Peter Tägtgren vezette Pain legutóbbi lemezére nézve, én azért veszem a bátorságot megjegyezni, hogy ez volt az első Pain lemez, ami igazán tetszett és még eredetiben is képes voltam megvenni. Ha pedig valaki kedveli a karikás szemű svéd zenész/stúdiómágus indusztriális metal projektjének technós dallamait, illetve csillapíthatatlan étvágyat érez a Deathstars lemezei iránt, akkor bizony sanszos, hogy ez a korong is a gyűjteményét fogja gyarapítani. Ukrán barátaink ugyanis nagyon jó érzékkel vették le a mintát, és noha eredetiségnek csíráját se találni, a végeredmény egyáltalán nem rossz.

Nos... Pain, Deathstars, Rammstein – három név, akik tutira ott lehetnek a kedvencek között; innentől szerintem mindenki ki tudja találni miféle zenével lesz dolga. Bár én a The Kovenant kései éráját is megemlíteném, főként, hogy az arcfestős dolog és a hörgős ének inkább ez utóbbival mutat rokonságot. És itt ki is merem jelenteni, hogy a nemzetiségre vonatkozó infó nélkül simán valami északi bagázsnak néztem volna őket. Hangzásban, hangszerkezelésben és a dalok tekintetében is professzionális szintről beszélhetünk. A kommersz, táncolható techno-pop elemek a nagykönyv szerint forrnak egységbe a zúzósabb riffekkel és könnyedén extázisba lehet esni a Sweet Suicide, a nem titkolt szexuális töltettel bíró klippel támogatott Tak, Kurwa, a Join In Fire, vagy akár az Anti I Am dallamaira, a legnagyobb tutiság azonban szerintem a filmzenés szintű Labyrinth. Rutarp fröcsögését szépen egészíti ki egy lágy, női énekhang, de mivel arról nincs infóm, hogy a szemrevaló szőkeség a dobtémák feljátszása mellett ezt is bevállalta volna (viszont a hivatkozott klipben még nem ő szerepel), így nyitva marad a kérdés a személyt illetően. Az ötlet és a kivitelezés viszont dicséretes.

Persze, mint annyi esetben, most is lehetne dobálózni a plágium jelzővel, és le lehetne a sárga földig hordani ezt az anyagot, én azonban nem teszem. Azon egyszerű okból kifolyólag, mert egészen egyszerűen szórakoztatónak találom és tetszik, komolyan venni viszont nem kell. Bulizene.

← News



© 2008–2017 SemarglDrag Me To Hell — Created by Annexare.com